Ahogy ígértem, jön a következő írás, ezúttal Rólam. Azért szeretnék magamról mesélni, hogy egyrészt azok, akik még nem ismernek, azok közelebb kerüljenek ahhoz, ami vagyok és amit képviselek, másrészt pedig azért, hogy segítsek vele.
Hogyan tud egy történet segíteni? Lesz, aki magára ismer a sorokban, lesz aki megoldást talál benne és talán lesz olyan ember is, aki ettől ébred rá valamire, amin dolgoznia kell.
Arról szeretnék most nektek mesélni, hogy hogyan kezdtem el foglalkozni saját magammal és mi vezérelt arra, hogy másoknak is segítsek ebben.
Két történést fogok kiemelni a közelmúltból, ami az utamra terelt. Mint a legtöbb embernél, nálam is egy krízis/válság állapot “kellett” ahhoz, hogy elkezdjek magammal foglalkozni. Viszont ha kialakul, akkor a munka folyamatos lesz, ami által egyre kevésbé jelenik meg az a bizonyos krízis.
Az egyik a hazaköltözésünk volt 2019 nyarán San Franciscoból a családommal. Nagyon stresszes időszak volt (szerintem mondanom sem kell), hogy ilyen hatalmas távolság esetén mennyire sok mindent kell leszervezni. De mindez nem volt elég, mert az utolsó napig dolgoztam egy hotelban, mint belső pénzügyi ellenőr. Amikor hazaköltöztünk már teljesen mással kezdtem el foglalkozni, erről külön beszámolót fogok írni nektek.
Elhatároztam, hogy keresek egy pszichológust. Egy kedves barátnőm ajánlott is egyet, de mielőtt megkerestem volna szembejött velem egy felhívás, ahol lehetőségem volt egy új eszközzel megismerkedni- ez volt az Aroma Freedom technika.
Az Aroma Freedom technika segítségével megtaláltam a saját utamat. Elkezdtem az elfolytott érzelmeimet feloldani, elekezdtem elsajátítani azt a technikát, amivel tudom magamat gyógyítani. Mintha ez nem lett volna elég, egy másik történés, adta meg a végső löketet ahhoz, hogy saját magamat, a családomat és más embereket is tudjak segíteni . Ez a kisfiamhoz kötődik.
Október 15.-én segítettem neki kipakolni az iskolatáskát. Találtam benne egy rajzot, amit kirántott a kezemből és eldugott a háta mögé. A képen viharos felhők, villámok voltak. Egy sírkő, amin a saját neve volt, az aznapi dátummal. A vér megfagyott az ereimben… Próbáltam kedélyesre venni a dolgot, mintha mi sem történt volna. Kérdezgettem, hogy ezt kellett rajzolni az órán? Vagy látta, hogy valaki ilyet rajzol? De nem tudtam kihúzni belőle a miértre a választ. Folyamatosan arra gondoltam, hogy én hoztam a gyerekemet ilyen helyzetbe, hiszen egy olyan iskolába jár, ahol magyarul beszélnek, amit ő még csak most tanul. Nincsenek barátai és most itt állunk: nem beszél az érzelmeiről, hiába kérdem és hazajön egy ilyen rajzzal.
Már másnap regisztráltam a képzésre, hogy magas szinten el tudjam sajátítani a technikát, amivel elkezdtem magamon dolgozni, hogy utána másoknak is tudjak segíteni.
Azt akartam nektek átadni ezzel a két történettel, hogy mennyire fontos szerepe van az életünkben az érzelmeinknek, azoknak a feloldásának.
Óriási terheket cipelünk magunkon, amik az évek alatt ránk rakódtak. Ez hatással van a jelenünkre, a jövőnkre, a családunkra, a párkapcsolatunkra, az önmegvalósításunkra és az egészségügyi állapotunkra.
Mindenkinek meg van a saját maga útja, módszere, megoldása ebben. Fontos, hogy minél előbb rátaláljatok a saját kis eszköztáratokra, mert annál hamarabb el tudtok kezdeni dolgozni magatokon és annál kevesebb sérülést visztek tovább magatokkal.
A következő posztjaimmal ebben az útkeresésben fogok nektek segíteni.
