Ez a téma mindig aktuális, de úgy gondolom, hogy 2020-ban jobban, mint eddig bármikor. Ez a téma nem más, mint a félelem. A félelem az egyik legerősebb lelki tényező, ami gátolja az ember fejlődését.
Tudjuk, hogy a félelem az az érzelmi világunkban szorongást, nyomasztó állapotot idéz elő, azonban fontos tudni és feltárni, hogy nem csak az érzelmi világunkra hat. Leereszkedik és megbénítja a testet, felemelkedik és megbénítja az elmét és átitatja a teljes érzelmi világunkat.
Ahány ember, annyiféle vélekedés, hozzáállás van a félelemmel kapcsolatban. Van, aki tagadja, hogy fél, ebben az állapotban teljes ellenállás jelentkezik a fejlődéssel szemben és van, aki még magától a félelemtől is fél.
A legfontosabb az az, hogy ahogy egyre közelebb kerülünk magunkhoz fel tudjuk ismerni, nyakon tudjuk csípni a félelmet és hatásait, valamint megtaláljuk annak a módját, hogy ez ne gátoljon a fejlődésünkben.
pvetően az érzelmeinket a következő módokon tudjuk kezelni:
– Nem veszünk tudomást az adott érzelemről.
– Felismerjük, de elmenekülünk előle, nem mutatjuk ki.
– Felismerjük, de tudatosan elnyomjuk az adott érzelmet, nem mutatjuk ki.
– Felismerjük, kimutatjuk, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ezzel az adott érzelemmel már dolgoztunk eleget.
– Felismerjük, kimutatjuk, hagyjuk, hogy átáramoljon rajtunk és elengedjük.
Ezek közül a legeredményesebb az utolsó, ami valójában segít az érzelmeket feldolgozni és elengedni. A legtöbb esetben az emberek elnyomják, elmenekülnek az érzelmek elől, elterelik. Így van ez a félelemmel kapcsolatban is. Ebből adódik az, hogy éveken át hordozunk magunkban fel nem oldott érzéseket, rejtett félelmeket.
Mire hathat ki ez a jelenünkben?
Tulajdonképpen bármire, amivel az érzelem, maga a félelem kapcsolatos. Ha félünk felvállalni magunkat, félünk az elutasítástól, félünk kimondani a véleményünket, akkor sosem tudunk igazán kiteljesedni. Nem azokkal az emberekkel vesszük magunkat körbe, akikkel valójában szeretnénk és akik rezonálnak velünk. Nem azt a hivatást, munkát végezzük, amit valójában szeretnénk, mert FÉLünk az önfelvállalástól. Nem az a társ van mellettünk, akit igazán szeretnénk.
A folyamatos félelem bizonyos dolgoktól, döntésektől, leendő bekövetezendő dolgoktól megbénít. Nem csak a lelki állapotunkra hat ki, hanem a testünkre is. A félelem növekedése igazoltan gyengíti az immunrendszert. Minden betegségre sokkal nagyobb esélyünk van, legyen ez egy komolyabb betegség, egy influenza, vagy egy koronavírus.
Igen, a koronavírussal kapcsolatban óriási szerepe van a félelemnek. Félhetünk attól, hogy elveszítjük a munkánkat, egzisztenciánkat. Félhetünk attól, hogy megfertőződünk és megbetegszünk. Azonban éppen ezzel a félelemmel nyitunk ki egy óriási kaput, amin be tudjuk engedni a negatív gondolatokat, energiákat és a vírust is.
A szándékunkért vagyunk igazán felelősek, nem pedig az eredményért. Tudjátok, van egy srác, aki körbebiciklizte a földet 4-5 év alatt. Jártam egy előadásán, ahol valaki megkérdezte tőle, hogy nem félt attól, hogy sokféle betegséget elkaphat, amíg járja a világot? Mennyire készült fel erre? Azt felelte Adorján: nem, semmilyen gyógyszert nem vittem magammal, mert az én valóságomban nem volt benne, hogy megbetegedhetek bárhol is. Így nem is lettem beteg.
Vannak helyzetek, amikor persze már fontos gyógyszerekkel is segíteni a gyógyulást, viszont a megelőzés egyik legnagyobb alapköve az a lelki egyensúly. Harmónia. Tisztaság, ami odabent van. Biztonság.
A testünkre való odafigyelés mellett szerintem a legfontosabb, hogy ugyanúgy odafigyeljünk a lelkünkre is, a gondolatainkra is, hisz a gondolataink teremtik a valóságunkat. A következő posztomban fogok nektek hozni olyan konkrét praktikákat, ami által naponta tudjátok magatokat erősíteni lekileg és testileg is.Viszont nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a lelki egyensúlyra, ugyanis arról sokkal kevesebbet beszélünk, mint a fizikai állapot megőrzéséről.
Nektek mi jut eszetekbe a félelemről? Felismered, hogy mikor félsz, be tudod azonosítani az érzelmet?
Ha gondolod, oszd meg velem, velünk!
