Tehát a téma még mindig a félelem. Szögezzük le, hogy a félelem nem egy ördögtől való dolog, ahogy az érzelmeink sem. A félelem tud ránk jó hatással lenni, előre tudja mozdítani a fejlődésünket, mint minden más érzelem is.
Az a kérdés, hogy mit kezdünk ezekkel, hogy mennyire hagyjuk, hogy átvegyék az irányítást felettünk? Hogyan fordítsuk a félelmeinket a javunkra? Hogyan találjuk meg azt az arany középutat?
Minden pillanatban szabadon dönthetünk. Az életünkben bekövetkező változások persze belső elhatározásaink kérdése, azonban egy változás nem egy nagy döntés valójában, hanem számtalan apró döntés minden pillanatban. Ha változtatni szeretnénk az életünkön és megjelenik a belső szándék, döntés, hogy rendben, dogozni akarok magamon – majd hozzá tesszük, hogy holnaptól.
Ma még megeszem azt a sütit, elszívom azt a cigit, megiszom azt a pohár bort, ma még nem leszek őszinte a feleségemmel, ma még nem mondok fel a munkahelyemen, amit utálok. Ma MÉG nem csinálok semmit. Ma erőt gyűjtök, de holnap belevágok, ígérem!
Eljött a szándék, jött is egy döntés. Majd egy óriási halogató tényező, amivel azt üzenem saját magamnak, hogy a félelem győz. Nem teszek meg semmilyen lépést, mert nem merek, mert félek, mert halogatok, mert ellenállok.
A két út van valójában azt gondolom, ami nagyon egyszerűen felvázolható:
– Az egyik az az, hogy bedugom a fejem a homokba, hazudok magamnak tovább. Ellenállok, halogatok, nem veszek tudomást a félelmeimről, az érzelmeimről. Hárítok, másra mutogatok. Nem vállalok felelősséget. Tologatom magam előtt a megoldást.
– A másik pedig az ŐSZINTESÉG. Tehát ki merem mondani magamnak, hogy mindenért vállalom a felelősséget az életemben. Ki merem mondani a félelmeimet. Ki merem magamnak mondani, hogy mióta halogatom valójában ezt a lépést.Az első lépés mindig a felismerés, a szembe nézés, az őszinteség saját magunkkal szemben.
Kitekintés: a statisztikák szerint a fiatalok körében most magasabb a fertőzési arány. Persze ez sok mindentől függ, nem ezeknek az adatoknak az elemzésébe szeretnék belemenni. Azonban sokan azzal indokolják ezt a változást, hogy a fiatalok sokkal többet járnak rendezvényekre, sokkal többet érintkeznek egymással és talán kevésbé tartják be a szabályokat. Így is meg lehet közelíteni, azonban szerintem ez csak egy felületes, tüneti része a számok növekedésének az ő körükben. A legutóbbi posztomban is említettem, hogy a félelem csökkenti az immunitást. Azonban nem csak a félelem, hanem a bizonytalanság is.
Ha nincs határozott képünk magunkról, nem vagyunk magunkkal őszinték és nem nézünk szembe a félelmeinkkel, saját magunkkal és nem érezzük azt, hogy a saját utunkat járjuk, az mind csökkenti az immunitást! A fiatalok körében rengeteg bizonytalanság van jelen, de ez szerintem az egész társadalomra igaz. Amikor egy ember hazudik magának és a félelmei irányítják, amikor bizonytalan az életének több területe is, amikor nem érzi magát biztonságban a saját életében akkor bizonyítottam csökken az immunitása. Persze ez nem egy olyan dolog, amit meg tudunk változtatni egyik napról a másikra.
Mit lehet akkor ezzel tenni? Mi az első lépés? Nézz szembe a saját félelmeiddel. Legyél magaddal őszinte! Fogd meg magad, most. Ülj le és írd le a félelmeidet a legkisebbtől a legnagyobbig. Kezdd el a legkisebb félelmeddel.
Ha hiszed ha nem, már attól növekedni fog az immunitásod, hogy nem hazudsz többé magadnak és ki mered mondani hangosan a saját félelmeidet. Ugyanis akkor végre megkönnyebbülsz. Megkönnyebbülsz, hogy saját magaddal végre őszinte lehetsz.
A legkisebb félelmeden kezdj el dolgozni és haladj előre. Amikor a nagyobb félelmeidhez érsz már benne leszel a folyamatban, ami át fog tudni segíteni.
Ugye nem is olyan bonyolult ez…
