Folytatom az előzőekben elkezdett gondolatot. Míg a stressz különböző negatív ingerekre, a szorongás az pedig az érzékelt fenyegetésre válaszreakció. A szorongás akkor jelentkezik, amikor irreális aggodalmat érzünk valamivel kapcsolatban a múlt tapasztalataiból táplálkozva. Ahogy a stressznek és a félelemnek is, úgy a szorongásnak is különböző szintjei vannak. Ha a félelmeink elhatalmasodnak rajtunk akkor stresszes állapotot idéznek elő, a tartósan fennmaradt stresszes állapot pedig kiváltja a szorongást. Más is állhat a háttérben természetesen, de alapvetően ahogyan növekszik az adott “probléma”, ahogyan telik az idő, úgy egyre nagyobb hatást gyakorol ránk, egyre gyakrabban, majd tartóssá válik. Amikor szorongunk, akkor azok a testi tünetek, betegségek, amelyek a félelemnél és/vagy a stressznél jelentkeznek, azok nagyobb problémát tudnak okozni, tartósabban jelen vannak. Emellett pedig új betegségek is kialakulhatnak a hatására. A szorongással járó testi tünetek a légszomjtól kezdve komoly pánikrohamokig tudnak fejlődni, attól függően, hogy mekkora és milyen régóta fennálló a félelem, stressz, szorongás.
Összegezve a leírtakat: a félelem az egyik legnagyobb “gyűjtője” azoknak az érzelmeknek, melyek negatív hatással vannak ránk. Minden kapcsolatban áll a félelemmel. A félelem tartós és növekvő jelenléte stresszt vált ki a testünkből, lelkünkből és az adott negatív érzelmekre reagál.
A tartós stressz pedig kiváltja a szorongást, ami feltevések, fenyegetések, aggodalmak miatt alakul ki. Ahogy haladunk a félelemtől a szorongásig, megfigyelhetjük, hogy egy adott dolog elveszítésétől való félelem kialakíthatja a stresszt, hosszú távon ebből pedig komoly szorongás jöhet létre, amely igazából egy aggodalom, tartós stressz következménye, egy olyan dolog miatt, ami csak feltételezés. Egyre távolodunk attól, ami a jelenben történik, ami valós. Régi tapasztalatokra, emlékekre, traumákra alapozva alakulnak ki bennünk ezek a feltevések, félelmek, reakciók. Ahhoz, hogy komolyabb és régóta fennálló stresszt, szorongást tudjunk gyógyítani, fontos megértenünk, hogy honnan indult ki az egész, ami bizony a félelmekből és azokból az emlékekből, traumákból indul ki, amelyeket sokszor annyira elrejt előlünk a tudatalattink, hogy nem is tudjuk meghatározni. Másképp viszont addig sötétben tapogatózunk. Ezeknek a jelenléte, együttese, folyamata pedig percről percre gyengíti az immunrendszert, az állóképességet; ördögi körök, folyamatos kölcsönhatások.
Nagyon fontos ezekre figyelni, felismerni őket és elkezdeni dolgozni rajtuk. Nem csak most, amikor világjárvány van, hanem mindig. Vajon hogyan induljunk el az úton, hogy megismerjük a szorongásunk, félelmeink magját, forrását?
Ebben fogok nektek segíteni!