Krónikus gyásznak nevezi a szakirodalom, ha az érintett nem hatékony feldolgozási és alkalmazkodási stratégiát követ, a gyászfolyamat valamely állomása aránytalanul elhúzódik és egy stagnáló helyzet áll fenn.
Olyan helyzetre kell gondolni, amikor például valaki nem fogadja el az eseményeket és évek múltával is ugyanolyan dühöt, rendkívüli fájdalmat érez szerette halála miatt, mint a gyász korai szakaszában. A krónikus gyász odáig fokozódhat, hogy az egyén egyfajta életmódjává válik.
Az életmóddá váló gyász -a folyamatos fájdalom miatt- egy nagyon szélsőséges esetben teljesen lebéníthatja a gyászoló egyén életét. Azonban a bénultság csak az egyik tünete a krónikus gyásznak. Leggyakrabban az ebben szenvedők tartós szorongásról, szomorúságról, bűntudatról, tehetetlenségről, kiábrándultságról és csökkent önértékelésről számolnak be, mely rendkívül veszélyes egy depresszióra hajlamos személy esetében. Ha fennáll a krónikus gyász veszélye, az esetek többségében szakember segítségét kell kikérni!
Egy nagyon érdekes esethez érkeztünk, az elvitatott/illegális gyász fogalmához, melynek elnevezését Dr. Kenneth Doka vezette be 2001-ben. Azokat a veszteségeket sorolhatjuk e fogalom alá, amelyeket nem csak nem ismer el a közösség, hanem teljesen el is vitatja a gyászolótól, így segítség helyett inkább nehezíti a veszteség feldolgozását.
Ez az szituáció akkor lép fel, amikor a gyászoló környezete tagadja/visszautasítja az érintett személy fájdalmát, ezáltal a gyásszal küzdő személyre egy erős nyomás nehezedik.
Ez a helyzet egyébként nem csupán ebben az esetben jelenik meg, szinte minden egyes gyászfolyamatban megjelenik a gyászoló környezetének enyhébb türelmetlensége, amikor azt éreztetik az érintet egyénnel, hogy „ideje volna már túltennie magát ezen”.
Jöjjön néhány klasszikus példa az elvitatott/illegális gyász megjelenésére. Pl. ilyen helyzet az, amikor a szeretőnek nincs joga részt venni szerelme temetésén ahol ott van az egész család, ezért csak titokban, egyedül gyászolhat.
Milyen esetekben találkozhat még a gyászoló az érdektelen meg nem értéssel:
– ex-házastárs elveszítésekor,
– vetélések, halvaszülések esetén,
– házi kedvencként tartott állatok elveszítésekor, mely sokszor ugyanolyan megrázkódtatás az érintettek számára, mint egy szeretett családtag elvesztése.
Az utolsó komlpikált gyászfeldolgozási eset az elnyomott gyász. Ebben az esetben nem maga a gyászoló személy az, aki elnyomja magában a gyászát és a gyásszal kapcsolatos érzéseit, hanem bizonyos társadalmi érdekek kényszerítik erre.
Ilyen eset lehet pl.:
– családon belüli erőszak áldozatainak példái
– orvosi műhibák bizonyos esetei
– technikai fejlődéshez kapcsolódó szabálytalanságokból adódó halálesetek ( pl. közlekedési katasztrófák)
Az elnyomott gyász fogalmához tartozik többek között az az eset is, amikor az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as-70-es években (rutinműtétek során pl. vakbélműtét) tudtuk és beleegyezésük nélkül sterilizáltak észak-amerikai indián őslakos nőket.
Ennek nagyon komoly következményei lettek: az 1980-as évek közepére az asszonyok 40-45%-a terméketlen lett.
Következményként még megjelent ezek között az asszonyok között a kiugróan magas depresszió és a szerfüggőség aránya is, melyet az érintett családok érthetetlenül fogadtak.
Gyászuk és a feldolgozási folyamat csak azután kezdődhetett el – s tart mind a mai napig –, miután fény derült veszteségeikre.
Képek: Canva
