Sok mindenről esett szó az elmúlt időszakban, de talán a legfontosabb, hogy végignéztük, hogy a gyászoló “normális esetben” milyen szakaszokon megy át a saját gyásza megélése közben. Azonban vannak olyan esetek, amikor valami külső/belső dolog hatására nem a megszokott módon halad ez a folyamat.

A szakirodalom ezt az esetet klasszikusan a komplikált gyász kategóriájába sorolja. Úgy tartja a pszichológia, hogy az gyászolónak alacsony érzelmi terherbírása van, ezért ez a fajta viselkedés és a történtek tagadása egy énvédő reakció, mely öntudatlanul lép működésbe. A szakértők úgy vélik, hogy ezzel a gyászoló valójában próbál időhöz jutni, hogy fel tudja dolgozni a számára jelenleg feldolgozhatatlannak tűnő eseményt.

Azonban az elfojtás következményeként fennállhat az ingerlékenység, a szorongásos és testi tünetek, végső soron a megbetegedés veszélye.

Az első, amiről beszélni kell, az az, amikor az érintett nem mutat vagy nem él meg semmiféle érzelmet a veszteséget követően. A halálesetet mások előtt elbagatellizálja, mintha mi sem történt volna. Ezért az érintett környezete ezt a fajta viselkedést gyakran „a gyász hiányaként” értékeli, mivel a megfelelően ítélt és elvárt gyászreakció elmarad.

A késleltetett gyász vagy hívhatjuk a szembesülést elkerülő gyász a következő a komplikált gyász fajtái közül.

A késleltetett gyász hatása, hogy a korábban tartott, mélyre nyomott fájdalom és a hozzá kapcsolódó érzelmek (düh, fájdalom, szomorúság stb.) elegye hatalmas energiával tör elő a legkiszámíthatatlanabb pillanatokban. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy kiváltó ok nélkül árasztják el az érzések az érintett személyt, akár évekkel a veszteség elszenvedése után.

 Előfordul, hogy azért később, mert az érintett úgy gondolja, hogy a rá nehezedő életfeladat miatt nem tud megküzdeni a gyászával, ezért felfüggeszti, elhalasztja (pl. várandósság), emiatt viszont a leggyakoribb, hogy a gyászoló fokozott tehetetlenségként éli meg helyzetét.

Az elhalasztott gyászmunka később azonban nem hogy könnyebb, legtöbbször még nehezebbnek is bizonyul, hiszen ezzel már az érintettnek egyedül kell megküzdenie. Általában véve a környezete nem érti meg a helyzetét, sok értetlenséggel találkozhat, hiszen nem tudják kiváltó eseményhez kötni az állapotát

Folytatva a komplikált gyász eseteit, a láthatatlan gyászt vagy „ki nem fejezett gyász” meglétére szeretnék rávilágítani.

Ez a gyász nem feldolgozásának a módja olyan személyek körében gyakori, akik valamilyen okból nehezen kommunikálják vagy egyáltalán nem fejezik ki érzelmeiket és érintettségüket. 

A láthatatlan gyász a férfiak esetében nagyobb százalékban fordul elő, hiszen a sztereotípiák és a tradicionális társadalmi elvárás jelen van még napjainkban is, hogy nehéz helyzetben „erősnek” mutatkozzanak, nem hagyhatják el magukat.

De sok esetben a gyermekek gyásza is láthatatlan marad, hiszen azok a kisgyermekek, akik az önkifejezésben még nem tartanak azon a szinten, hogy beszéljenek az érzéseikről, gondolataikról illetve azt az elvárt módon tegyék, az őket körülvevő felnőttek gyakran nem veszik komolyan. A környezet felé azzal a mondattal interpretálják, hogy „Ő még túl kicsi ehhez, még úgysem érti”.

Azonban a szülő nem csak a gyermekét taszíthatja ebbe az állapotba, hanem saját magát is, hiszen amikor „tekintettel akarnak lenni” gyermekeikre, „erősnek” akarnak mutatkozni, és kíméletből elrejtik fájdalmukat, akkor hasonlóképpen láthatatlan marad az ő fájdalmuk és gyászuk is.

Emellett a különböző szellemi fogyatékkal élő (érzelmeiket ugyanakkor az átlagnál sokszor jóval intenzívebben megélő) emberek gyásza is ebbe a kategóriába sorolható a legtöbbször, hiszen ha a szociális és kommunikációs készségei a többségi társadalom elvárásaitól távol állnak, akkor nagyon ritkán kapnak segítséget az érzelmeik feldolgozásához.

Léteznek mindezen esetek mellett a társadalomnak olyan hátrányos helyzetű tagjai, akiknek kevés a módja az önkifejezésre: például a hajléktalanok, az izolált idősek vagy a mélyszegénységben élők.

Miért is probléma láthatatlan gyász? Mert a gyászt nem megélő embereket sokkal jobban veszélyezteti a depresszió, a szorongásos tünetek, a mániák, a függőségek, a figyelemzavar kialakulása.

error: Védett tartalom !!